My true life

    Bocsi, hogy nem jeletkeztem eddig, de nem rajtam múlt. Csak éppen a világ legjobb anyukája akadályozott meg mindenben. :( Nem tudtam jönni apuhoz, otthon meg persze nincs net. Hát komolyan, ma már kinek nincs nete? Itenem -.-" Tiszta szánalmas az egész na mindegy.  Közben otthon írtam pár részt a blogomhoz. Szerintem ultra kúl lett. :D

blogom: miraclesexist0.blogspot.hu

Anya épp most hívott, és itt alszom ma. Ma nem volt suli. És holnap innen megyek majd suliba. Anya teleköpte a telefont a bacijaival valószínűleg. Itt szipogott meg minden. Megkérdeztem, hogy mi baja, erre azt mondta, hogy szeinte beteg lesz. Nem mintha érdekelne, vagy nagyon meghatna, de csakis azért, mert ő is szarik mindenre, ha én vagyok beteg. Meg az ő elve az, hogy csak akkor nem mész, dolgozni vagy suliba, ha épp a halálod előtti másodperceidet húzod. :/

  Az áruló apukám egyre jobban a földbe rombol. Azt hittem rá tényleg minidig számíthatok. De ez nem így van. Kezdem aztérezni, hogy ténylegesen egy véleltelen folytán pottyantam a szüleim életébe. És ez kurva szar érzés. Nem tudok mit csinálni. Ez van. De nem is számítottam másra. Elvégre, az én elbaszott életemről beszélünk. Ami szánalmas valjuk be. :( 

  Az ideg lassan emészt fel. A lehető leglassabban, és legfájdalmasabban. Elegem van a világból, és mindenkiből. Most őszintén miért vagyok a világonb, ha semmi jó nem lesz belőle? Ha senki nem szeret. Az életem az összes lehető módon elbaszódik. BÁnatom nem tudom mibe folytani csak az írásba. A sírógörcs kerülget életem minden pillanatában. Miért kapok ilyen életet? Miért nem érdemlek csak egy átlagos életet? Egy teljesen átlagos életet szeretnék szerető szülőkkel. Többet nem kívánok. Le is mondanék mindenről csak ezért.  Sok dolgot megtanultam az életben. Rengeteget. Az egyik az, hogy senkiben nem szabad megbízni. Egyszer úgyis mindenki elárul. A kérdés csak az, hogy mikor. Azt is megtanultam, hogy a látszat nem minden. HA mások látnak egy boldog mindig vidám lányt, az nem azt jelenti, hogy tényleg boldog. Végső elkeseredésemre álarot húztam magamra. Mi mást tudnék tenni? Mit tettem a világ ellen, hogy ezt érdemlem? Nem hiszem, hogy sokáig bírom még ezt. Aggódom magam miatt. Egyre többször gondolok az öngyilkosságra, és az elmenekülésre. Elmenekülni. Bárhova. Csak el innen. De hogyan? Itt hagyni mindent képtelen lennék. BÁrcsak élne valakim Budapesten. Ott elveszhetnék a tömegben. És önmagam lehetnék. Minden problémát magam mmögött hagyva. Apa folyton azt mondta, hogy örökké mellettem lesz. De most nincs itt. :'( És miért nincs ha megígérte? Neki hittem el egyedül a szaavait. Neki tudtam mindent elmondani. Hozzá tudtam futni ha gond van. De most van egy barátnője. A nő. GYŰLÖLÖM. Nem ismerem ugyan, de elveszi az egyetlen embert aki mindeddig hű volt hozzám. Apa neki mondja, hogy szeretlek a telefonba, nekem már nem. Képes letenni a talafont, ha ő hív engem, mert a NŐ hívja. Egyetlen egyszer hív talán hetente. Ha nem veszem fel, nem hív újra. Ezeket már a nőnek megteszi nekem már nem.  Neki azt mondja a telefonba, hogy nem gond ha nem tudja hívni, nekem meg azt, hogy miért nem hívom én őt, mint ő engem. Mikor nekem nincs is pénz a kártyámon, mert senki nem tölti fel. Vele sokat beszél míg velem 2 hetente talán 1 mondatot. Utálom a nőt. És apától kezdek eltávolodni. De nem akarom. Az egyetlen számomra fontos ember volt. Nehéz kimondani, de ez már tényleg csak a múlt. Már nincs. Kár, de majd ahogy mindenen ezen is valahogy túlteszem magam. 

  Kezdek félni, mert rosszuléteim gyakoribbak. Sűrübben fáj a fejem, sűrübben szédülök. Nem akarom, hogy az idegesség miatt meghaljak. Pedig ez így lesz. Mert felemészt minden szar bellülről. 

  Osztálykirándulásra Bp-re megyünk. A vidámparkba. Anna megesküdött, hogy egy csomó vattacukrot eszünk,és a többiek azt ígérték, hogy mindenre felülünk. ;) alig várom már. :)

  Néha azon gondolkozom, hogy belemegyek minden rosszba. És akkor majd jobb lesz. De félek az ilyenektől. Lehet, hogy ez lenne a megoldás. Hogy ha nem lennék önmagam akkor nem is gondolnék ezekre, és szarnék mindenre? Nem tudom. De megpróbálhatom. Talám most jött el az a pont, hogy felhívjam magamra a figyelmet. Hogy megmutassam milyen rohadt egy életem van. Viszont nem hinném, hogy utánna bárki másképpen bánna velem. Csak bedugnának egy intézetbe, vagy a pszichiátriára. De az, hogy minden nap ezerszer megfenyegetnek, hogy megvernek, vagy hasonlók, és, hogy apa mindenért lebaszon nem éri meg.  A faszom ki van már a világgal. A jók mindig megszívják. Talán rossznak kell lennem. Nem is érdekel. Ha a halálos ágyamon feküdnék és gépek tartanának életben, és egy embert hívhatnék be, akkor az a nővér lenne, hogy a kurva életbe kapcsolja már le ezeket a szarokat eleget szenvedtem. Tudjátok mit? Ezt fogom tenni. Végre élni fogok. Nem hallgatok senkire. Ki kell élkveznem az életem. Márha van olyanom....

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat