My true life

A kezdet:

  Utálom a mai napot. Korán kellett kelnem. Mivel a nevelőapám anyukájának szülinapját kell megünnepelni, és törtánetesen én is hivatalos vagyok az ünnepségre. Fél egyre kell odaérnem most 11:10 van én pedig pizsomában az apukámnál vagyok, és még haza kell mennem hajatmosni, megfürdeni, felöltözni hasonlók. Remélem beleférek az időbe. Azért is kötelező, mert Marika néni anyukája a múlt hónapban hunyt el. És eléggé nehéz most neki. Gyászol, és feketébe jár mindenhova. És cssak remélni tudom, hogy a saját szülinapján ebben a nagy melegben nem feketében szeretne feszíteni. Fél 3-kor el is jövünk a rendezvényről. Nem lesz valami hatalmas esemény, csak a család. 

Aztán megbeszélem anyuval, hogy utána még visszajöhessek apuhoz, mert mindenhez van kedvem csak hazamenni nem. Igen a szüleim külön élnek. Már lassan 14 éve. Én már megszoktam, bár eléggé rossz megélni. Utálom az egész helyzetet. Van egy féltestvérem Marci, anyukám mostani kapcsolatából. Közel 10 éve élnek együtt. Nem mondom, hogy az öcsémnek rossz életet kívánok, de egy házban élek velük. Csak mi négyen. UTÁLOM. Hogy miért? Ők ott vannak hárman egymásnak egy családként. Minden jó nekik. Nekem pedig egyedül az anyámhoz van közöm. Sz*r nézni, hogy egy családként élnek együtt, én pedig a szanaszét széledt családommal, hogy is mondjam, nem hasonlítok rájuk. Nem érzem oda valónak magam. Egy csodás család. Amiből nekem nem jutott. Nekm csak a fájdalom jutott. Végig nézni, ahogyan épphogy nem ölik meg egymást a szüleim. Az állandó rettegés. Az apám a szüleivel él nem messze tőllünk, egy kertesházban. Ott IMÁDOK lenni. Nem kommunikálonk sokat, nincsenek programok.,  de a házban a légkör csodálatos. A szeretet. Érzem, hogy oda tartozom. Miért nem élhetek itt? Ez minden vágyam. De nem kaphatom meg. 

Később ezt majd részletesebben leírom, de most készülődnöm kell, és eljátszani a jópofit. Mindenki szerint én vagyok a lázadó, akivel óvatosan kell bánni, mert bármikor felrobbanhat. Sajnos vigyázhatnának jobban is. Anya mikor bemegyek köszönni, majd odajön, és közli, hogy "viselkedj". Csak halkan a fülembe súgja a két puszi között. Én pedig rezzenéstelen arcal állok, minta mi sem történt volna, és csak arra gondolok, hogy mikor lett belőllem idomított háziállatt.

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat